Részlet Az utolérhetetlen Mr. Yorke című könyvből, 4.
Hazaérkezve döntő lépésre szánom el magam: kimegyek a filmgyárba. Előtte azért gondosan felhívom a portát, nehogy az egész stáb odakint lovagi tornázzon a pilisi hegyoldalban, miközben én potyára autózom ki Vecsésre, de megnyugtatnak, aznap náluk lesz a forgatás. Amíg a stúdió felé navigálok, először kerít hatalmába az az irreális érzés, amelyet később számtalanszor átélek még: nem hiszem el, hogy ez én vagyok, aki ilyesmiket művel!
Leparkolok a kapu előtt, a napellenző tükrében gyors pillantást vetek a sminkemre, felkenek még egy réteg szájfényt, a nyakamba akasztom az újságíró-igazolványom hordozható részét és mély lélegzetet véve nekivágok. A szívem úgy ver, hogy attól tartok, kívül is látszik a pólómon, elvégre ekkor még, határtalan naivitásom tanúbizonyságaként, úgy képzelem, talán magával Edwarddal is találkozhatom hamarosan. Haha! Pedig még a The Guardian legfrissebb – értsd: tegnapi – számát is megvettem neki, miután egyszer azt találta nyilatkozni, hogy három dolog hiányzik neki a legjobban otthonról: a napilapok, a reggeli sült kolbász és a vezetés. Hát, sült kolbásszal nem szolgálhatok (bár szívesen elvinném reggelizni valahová, ahol szerepel az étlapon full English breakfast), az autóm sem jobbkormányos, de legalább egy újságot beszereztem. Remélem, jól lőttem be az ízlését, és nem a The Times-t olvassa.
A portán minden ellenőrzés nélkül keresztülintenek és egy fehér köpenyben arra bicikliző, dadusnéni külsejű termetes hölgy gondjaira bíznak, aki eligazít a produkciós iroda felé. A filmgyár vasbeton irodaépülete a létező szocializmus virágkorát idézi, túl sok minden nem változott itt azóta, amióta úgy 1974 tájékán a kőművesek brigádvezetője letette a vakolókanalát a legutolsó, el nem lopott zsák cementre, és így szólt:
– Hát, fiúk, akkor ez itt a filmgyár!
A lépteim visszhangzanak a kihalt folyosón, tényleg, rajtam kívül kinek is jutna eszébe nyár közepén, kánikulában, péntek délután dolgozni? Odafent egy szál fiatalember inspekciózik, mint később megtudom, a magyar produkciós cég munkatársa, Antinak hívják és filmrendező akar lenni. Édes Istenem, miért akar Magyarországon mindenki filmrendező lenni? Gondosan ápolt, kunkori bajszával és kecskeszakállával leginkább egy Maupassant-hősre emlékeztet, csak a fekete selyemcilinder hiányzik a fejéről, bár ilyen hőségben Maupassant is bizonyára inkább szalmakalapot hordott. Először angolul szaladok neki a mondókámnak, de még a második mondaton sem jutok túl, amikor megállít:
– Elnézést, nem beszél magyarul?
A félreértés feloldja a feszültségemet, zavartan vihogni kezdek, majd amikor sikerül elmagyaráznom, mi járatban vagyok, Maupassant-Anti képére boldog vigyor terül:
– LEI? Azt nagyon szeretjük!
Hála a jóistennek, végre valaki, aki érti, mit akarok! Anti szaporán bólogat, miközben a legutóbbi számunkat lapozgatva megmutogatom neki, mire gondoltunk: nagyinterjú, legalább négy oldalon, gyönyörű fotókkal, hiszen Edward igazán LEI-be illő figura, jóképű is, tehetséges is, és még sosem készült vele magyar lapba interjú. Vendéglátóm bizakodó, szerinte ennek semmi akadálya nem lesz, majd ő továbbítja a kérésünket a producereknek és beszél az LCTV sajtóosztályával, Danielával úgyis dolgozott már együtt korábban. Buzgalmában azt is elárulja, hogy Edward iránt egyébként feltűnő nagy érdeklődés nyilvánul meg, amióta külföldi rajongói kiszagolták, hogy nálunk forgat, messze földről zarándokolnak ide és a portások éberségét kijátszva beszökdösnek a filmgyárba, úgy kell őket kiráncigálni a díszletből. Gondolatban megemelem a kalapom a találékony lányok előtt, akik néven nevezhető magyartudás nélkül eltalálnak Vecsésre és két jelenet között hipp-hopp, sarokba szorítják imádatuk tárgyát. Hasonló gerilla-megoldások nekem csak később jutnak eszembe, ekkor még bizalmamat a produkciós cégbe vetve elhiszem, hogy egy újságíró elérheti a célját a hivatali út betartásával.
Folytatás következik!
A könyv 20 százalék engedménnyel, ingyenes postázással rendelhető meg a Jaffa Kiadótól az elorendeles@jaffa.hu e-mail címen.
Részlet Az utolérhetetlen Mr. Yorke című könyvből. 3.
"Nagyon szeretem Zorkát, de ha neki árulnám el a dolgot, annyi erővel a City hírújság (10 éve a legszínesebb hírekkel!) apróhirdetései között is közhírré tehetném. A bizalmamat inkább Móniba vetem, aki valóban hallgat is, mint a sír. Egymásra licitálva kutatjuk fel az interneten E. Y. filmjeinek részleteit, még szerencse, hogy vannak olyan jótét lelkek, akik az ilyesmit közkinccsé teszik a YouTube-on. Aztán valóban igazi kincsre akadunk: kiderül, hogy az LCTV a sorozatokon kívül felvett vele hat Oscar Wilde-mesét is. Zseniális ötlet, nem is értem, miért nem nyertek vele egy zsákravaló BAFTA-díjat, Edward annyira kedvesen mesél, hogy képtelenek vagyunk elszakadni a képernyőtől. Látható élvezettel alakítja Az odaadó barátban a Vízipatkányt, a Kacsát és a Kenderikét, nem véletlenül nyilatkozta azt a 35. születésnapján készült interjúban, hogy a mentális életkora leginkább az első számjegynek felel meg. Amikor pedig a másik történet szerint az önző Óriás a botjával hadonászva kergeti el a gyerekeket a kertjéből, váratlanul Edward is előránt egy botot a széke alól, és dühösen megrázza:
– Mit csináltok ti itt?
Ezt az arckifejezést utoljára akkor láttam rajta, amikor a Shirley-ben szembeszállt a gyárára támadó munkásokkal, és azt kiabálta:
– Gyertek, öljetek meg, ha akartok!
Már akkor is megállapítottam, lehet, hogy az ismerősei szerint nagyon kedves fickó, de nem szeretném, ha rám egyszer így nézne.
http://www.youtube.com/watch?v=Tx8CBAyKARA
Edward Yorke esti mesét mond
Értékelés: ***** 131 értékelő
Hozzászólások (119)
bitterorange (2 nappal ezelőtt)
Te jó ég! Ez a pasi bármikor mondhatna nekem is esti mesét!
grass26 (1 héttel ezelőtt)
Azt ugye az LCTV sem gondolta komolyan, hogy ezeknek a meséknek a gyerekek fognak a legjobban örülni? Az enyémek legalábbis nem tudják mire vélni, hogy újabban esténként leülök velük tévét nézni. Arról persze fogalmuk sincs szegénykéknek, hogy nem a mesére figyelek, hanem Edwardra! Még jó, hogy a férjem nem vett észre semmit!
CarolinaTeem (10 nappal ezelőtt)
Mit gondoltok, van felesége? Vannak gyerekei? Mert ha igen, nagyon irigylem őket!
Babyblue (2 héttel ezelőtt)
EDWARD! GYEREKET AKAROK TŐLED!!!!!!!!!" (3. fejezet)
Folytatás következik :-)
A könyv 20 százalék árengedménnyel, ingyenes postázással rendelhető meg a Jaffa Kiadótól az elorendeles@jaffa.hu e-mail címen.
Részlet Az utolérhetetlen Mr. Yorke című könyvből. 2.
"Mire összeszedtem a bátorságomat annyira, hogy lelkemet az égiek jóindulatába ajánlva útjára bocsássam szívhez szóló irományomat, már jó eséllyel indulhattam volna a Ki tud többet Edward Yorke-ról? elnevezésű vetélkedőn. Megtudtam például, hogy az Ivanhoe előtt is többször járt már Magyarországon, először a 90-es évek elején, még főiskolás korában egy Európában túrázó Shakespeare-társulattal, legutoljára meg tavalyelőtt nyáron, amikor furcsa módon részben nálunk forgatták A francia kalóz című kalandfilmet. Ugyan kinek támadhatott az a briliáns ötlete, hogy egy Cornwallban játszódó angol produkciót Pestre hozzon? Persze ez a kérdésem is csak azt bizonyítja, mennyire járatlan vagyok a filmes világban. A Daphne du Maurier regényén alapuló sorozat ugyanis azért kötött ki nálunk, egészen pontosan Vecsésen, mert az ottani filmstúdióban még évekkel ezelőtt felépült egy teljes középkori díszletfalu a hozzá tartozó kastéllyal együtt, azt pedig Isten ellen való vétek lenne kihasználatlanul hagyni. Így fordulhatott elő, hogy az Edward által alakított szívdöglesztő breton kalóz ugyan a nyugat-angliai St. Austellben szállt partra, de szerelme, Lady St. Columb mindezt már Vecsésen nézte végig a kastélya ablakából. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy az 1300 mérföldes tekintet.
Edward tehát egészen biztosan nem keveri össze Budapestet Bukaresttel, Dobogókő (az Ivanhoe erdei jeleneteinek színhelye) nevét például ugyanolyan zökkenőmentesen kimondja, mint mondjuk azt, hogy Tottenham Court Road. Az idők folyamán még sajátos összetételű magyar szókincsre is szert tett, amelynek alapját a kolbász és a rendőrség – vagy ahogy ő mondaná borzasztó aranyosan, rendorseg – kifejezések képezik. Az már más kérdés, hogy miféle élményeket gyűjtött nálunk. Végigolvasva az interjúit, őszintén szólva túl sok jó szót nem vesztegetett ránk. Annyit megemlített, hogy ‘92-höz képest óriási a fejlődés, és hogy milyen jókat bulizott különféle nyári szórakozóhelyeken. Utána viszont már inkább csak arra panaszkodott, hogy egy angol számára kibírhatatlan a nyári hőség, iszonyú sok a szúnyog (vajon Londonban nincsenek szúnyogok?), ráadásul a legmakrancosabb ló jutott neki. Mint kiderült, ez a vicces módon Eddie névre hallgató ló megérezhette, hogy új gazdája nem szimpatizál vele, mert lovasával a hátán jól nekiszaladt a vecsési határnak, miközben a kaszkadőrök magyarul – magyarul! – ordítoztak utána, hogy álljon meg. Nem tudom, egy megbokrosodott magyar lóra ugyan milyen nyelven kellett volna kiabálni.
Mindezekre a fontos információkra a www.edwardyorke.com névre hallgató rajongói website jóvoltából tettem szert, ahol mindent, de tényleg az ég egy adta világon mindent megtalálunk róla a valaha adott összes interjújától kezdve valamennyi szerepén át a filmjei helyszínein készült fotókig. Szép is, hasznos is, minden sztár megnyalhatná a tíz ujját, ha a menedzsmentje akár csak negyedannyira jó munkát végezne, mint az a lány, aki társadalmi munkában gondozza és naponta frissíti az oldalt. Már magának a honlapnak a megszületése is érdekes: amikor 2005-ben az LCTV bemutatta a Shirley-t, a csatorna hivatalos website-ja egyetlen nap alatt összeomlott az Edward szereplését kommentáló üzenetek áradata alatt. A hirtelen támadt rajongók egyike, Gaby nemcsak ezt konstatálta, hanem azt is, hogy Edwardról gyakorlatilag semmi nincs az interneten, ha beírja a nevét a Google-ba, valami ősz hajú ausztrál politikus bukkan fel.
Gaby tehát nem habozott létrehozni a fan site-ot, amelyre egy ideig maga a rajongás tárgya is küldözgette saját kezű üzeneteit, bár azóta ezt beszüntette, pontosabban időnként „Edward Yorke szóvivője“ aláírással helyez el néhány soros közleményeket. Korábbi leveleiben viszont nemcsak élete ügyes-bajos dolgairól számolt be kedves és mulatságos stílusban, hanem rendszeresen megköszönte az imádóitól zsákszámra érkező ajándékokat (úgymint monogrammos levélpapír, 52 darabos porcelán étkészlet, Kos-csillagjegyes ezüstgyűrű, miniatürizált hangszerek, valamint nagykereskedelmi mennyiségű póló, CD, könyv és csokoládé). Egyben nagyon rokonszenves módon arra kérte őket, hogy az ajándékaira szánt pénzt inkább utalják át jótékony célra, és meg is nevezett néhány alapítványt. Persze ettől mindenki csak még jobban beleszeretett. És ez az ember azt üzente, hogy nyáron szívesen találkozik velem!" (2. fejezet)
Folytatás következik :-)
A könyv 20 százalék árengedménnyel, ingyenes postázással rendelhető meg a Jaffa Kiadótól az elorendeles@jaffa.hu e-mail címen.
Részlet Az utolérhetetlen Mr. Yorke című könyvből. 1.
"Ha valaki esetleg nem jutott volna hozzá a Shirley DVD-hez, mivel az összes létező példány az én ismerőseim birtokába került, és a különféle tévécsatornákon is elmulasztotta megtekinteni, annak most elmondom: Edward Yorke gyönyörű. Egyszer nagy dühösen azt nyilatkozta egy interjúban, szeretne hatvanéves, randa öregember lenni, akinek végre senki nem a külsejével törődik, hanem azzal, amit csinál. Sőt, az egyik szerepe kedvéért még kopaszra is akarta nyiratni magát, szerencsére a producernek volt annyi lélekjelenléte, hogy keresztbe feküdjön a borbélyműhely bejárata előtt. Edward csak azt felejti el, hogy mindaz, ami szép rajta – a szeme, a finom csontjai, a harmonikus vonásai, a kedvesen féloldalra szaladó, kisfiús mosolya és mind a 192 kisportolt centije – hatvanévesen is szép lesz, úgyhogy ezzel nincs mit tenni. Harminc-valahány év elegendő lehetett volna arra, hogy elfogadja, ez talán megsem olyan óriási tragédia.
Amikor nagy könnyelműen, a következményekkel nem számolva megrendeltem az Amazonról a filmet, egy darabig komolyan azt hittem, hogy a megbízhatóságáról híres LCTV most az egyszer átverte a nézőket. Gondoltam, sehogy sem találták meg a tökéletes színészt Robert Moore szerepére, hát jobb híján computer-animációval állították elő a célnak megfelelő virtuális lényt, mert az nem lehet, hogy egyszerű földi halandó ennyire szép legyen. Az mondjuk gondolkodóba ejtett, hogy a teremtménynek még hozzáillő nevet is kreáltak, de hát ezek az angolok közismerten nagyon ügyesek. Az elkövetkezendő hónapok aztán bebizonyították, hogy nem tévedtem nagyot, Edward a való életben is ugyanolyan tűnékeny, megfoghatatlan, elérhetetlen, megközelíthetetlen, mint egy szellem. Igaz, filmes kollégái megesküdtek rá, hogy egyáltalán nem virtuális, hanem nagyon is eleven, hús-vér lény – ugyan utálja, ha sminkelik, de alapjáraton kedves pasi, aki népes rajongótábora küldeményeihez akkor is jó képet vág, ha kézzel kötött zoknit vagy éppen a saját arcképével díszített alsónadrágot kap ajándékba. Mégis sokáig az internetes mozi-adatbázis volt az egyetlen bizonyítékom arra, hogy Edward Yorke valóban létezik." (1. fejezet)
Folytatás következik :-)
A könyv 20 százalék árengedménnyel, ingyenes postázással rendelhető meg a Jaffa Kiadótól az elorendeles@jaffa.hu e-mail címen.
Gyere el te is és röptess egy lufit október 11-én 15 órakor a Szépművészeti Múzeum előtt! Ha tudni akarod, kicsoda Edward Yorke, akkor ott a helyed!
YORKE LESZ A GONOSZ LOVAG
Az LCTV tegnap hivatalosan is bejelentette, hogy szeptember 22-én megkezdődik az Ivanhoe című tévésorozat forgatása. A Walter Scott regénye alapján készülő történelmi film helyszínéül Budapestet választotta az angol produkciós cég. A felvételek jó része a vecsési filmstúdióban készül majd, míg külső helyszínül a Dobogókő környéki erdők szolgálnak. A 13 részes sorozat a készítők szándéka szerint újraértelmezi a már több filmes feldolgozást is megért művet, mint a producer elmondta, szándékuk a történetet még kevésbé ismerő korosztályok számára elkészíteni "a 21. század Ivanhoe-ját". Ebben az alkotóknak olyan sztárok lesznek segítségére, mint a korábbi tévéfilmekből már ismert Rory Connor (a címszerepben), Michael Deyn (Cedric, a szász), Laura Perth-Moss mint Lady Rowena, míg Ivanhoe nagy ellenfelét, a templomos lovag Sir Brian de Bois-Gilbert-t Edward Yorke alakításában láthatja majd a közönség. AZ elkészült 13 részes sorozat a tervek szerint a jövő év elején kerül az LCTV képernyőjére.
On Screen Weekly, 2009. július 25.
Ezen a héten a Fleming klinika sztárja, Edward Yorke árulja el nekünk, mit kedvel, és mi az, amit ki nem állhat!
SZERETEK
1. Reggeli közben a kávéscsészémnek támasztva újságot olvasni. Egészen más érzés, mint az interneten letölteni a híreket, ráadásul a laptopomat nem is tudom nekitámasztani a kávéscsészének.
2. Mindent, amit olasz. Ez főleg az ételekre és a borokra vonatkozik, a nyelv elsajátításával sajnos leginkább csak odáig jutottam, hogy tudom az angolt olasz akcentussal beszélni.
3. Vezetni. Valahányszor beülök az autómba, elönt a végtelen szabadság érzése.
4. Egyedül lenni. Na nem mindig, de néha kimondottan üdítő, ha senkihez nem kell szólnom. Életem egyik legemlékezetesebb nyaralása az volt, amelyet egy kis skót szigeten töltöttem. Egy hétig jóformán csak a sirályokkal találkoztam.
5. Táncolni. A stílusom talán nem a legcsiszoltabb, de ha megszólal a zene, én vagyok az első a parketten.
UTÁLOM
1. A tömeget. Gyűlölök lökdösődni, tolakodni. Ilyen szempontból London talán nem a legelőnyösebb lakhely számomra ☺
2. A túl pedáns nőket. Mivel én magam meglehetősen rendetlen vagyok, megőrülök, ha valaki folyton pakol körülöttem.
3. A hőséget. Ha a meleg még szúnyogokkal is párosul, akkor onnan igyekszem minél hamarabb elmenekülni. Persze, ha ilyen helyen forgatunk, akkor ezt ugyebár nem tehetem meg ☺
4. Ha sminkelnek. Természetesen tudomásul veszem, hogy ez is a szakmám része, de megőrülök, ha másodperceként odaugrik hozzám egy sminkes és matatni kezd az arcomon.
5. A rosszindulatú embereket. A legmegszívlelendőbb tanács, amit valaha kaptam, az volt: Igyekezz úgy bánni másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy mások bánjanak veled!
A TITOKZATOS MR YORKE
Women’s Mirror, 2006. január 11.
Jött, láttuk és győzött. Az LCTV legújabb sorozatának főszereplője, Edward Yorke egyetlen rohammal vette be a női tévénézők szívét, kiszorítva onnan olyan bálványokat, mint Colin Firth.
Úgy tűnik, az egész világ megőrült, de a női fele mindenképpen. Bármelyik barátnőmnek említem meg, hogy Edward Yorke-kal készülök találkozni, mindegyikük ugyanazt kérdezi: Nem mehetnék én is veled? És elhomályosuló tekintettel idézik fel a Shirley-sorozat legemlékezetesebb jeleneteit. Amióta karácsony előtt az LCTV sugározni kezdte a Charlotte Bronte regényéből készült filmet, Nagy-Britannia nőnemű lakossága Yorke-lázban ég. A csatorna kénytelen volt önálló fórumot nyitni a műsornak, mert a központi szerverük az első epizódot követően összeomlott a sok üzenettől. Ezen a fórumon aztán egymást érik a lelkendező hozzászólások, az egyik felhasználó például bevallotta, hogy amikor a napokban hihetetlen szerencsével felfedezte Edwardot az utcán, a nyomába szegődött és titokban egészen a Paddington pályaudvarig követte.
„Engem? Követtek az utcán? Szerintem össszetévesztettek valakivel!“ – szabadkozik hitetlenkedve a tévénézők csodálatának tárgya, amikor találkozom vele a Piccadillyn, a Brit Filmakadémia épületének büféjében. Útban az interjúra azon aggódom, hogy civilben nem fogom megismerni, hiszen eddig csak az 1810-es évek öltözékében láttam, de fölöslegesen nyugtalankodom. Ahogy belép az ajtón, ezúttal farmerban és fekete bőrdzsekiben, némi decens borosta mögé bújva, minden fej feléje fordul. Ezzel sikerül is megfejtenem varázsa egyik titkát: szemmel láthatólag fogalma sincs róla, mennyire vonzó.
„Nagyon jó érzés, hogy ennyi embernek tetszett film, és annak külön örülök, hogy egészen apró részleteket is észrevettek“ – magyarázza. Elmondása szerint már rég feladta a reményt, hogy megkapja a szerepet, amikor kiderült, ő lesz Robert Moore. Akkor viszont megrémült, hogyan is fog megbirkózni a feladattal. „Nekem különösen sokat jelent, hogy részt vehettem ebben a produkcióban, hiszen én is Yorkshire-ből származom. Ráadásul azonnal felismertem, Moore-t alakítani olyan szerep, amilyenre az ember életében csak egyszer kap lehetőséget. Arra igazándiból nem számítottam, hogy ilyen érzelmi reakciókat vált majd ki a film, de nem szeretném azt hinni, hogy mindez nekem szól. Az egész inkább Charlotte Bronte érdeme, aki megteremtette ezt a szerethető karaktert.“ És mit szól ahhoz, hogy ma őt tartják az ügyeletes szívtiprónak, aki mögött egykettőre háttérbe szorultak a korábbi bálványok? „Nagyon hízelgő, hogy olyan emlékezetes alakításhoz hasonlítják az enyémet, mint Mr Darcy volt. Bár túl sok közös vonás, lássuk be, nincsen bennünk!“ – mondja mosolyogva, miközben azért látszik rajta, hogy jól esik neki az összevetés.
Ha nem nyűgözne le ennyire ez a szürkéskék szempár és ez a meleg, kulturált, hátborzongatóan kellemes hang, már hamarabb megérthettem volna, hogy Edward Yorke minden hirtelen jött sikere ellenére tényleg megmaradt póztalan, saját bevallása szerint rémesen félénk vidéki srácnak. Továbbra is az édesapja kimustrált Peugeot-jával jár, és nem felejtette el, milyen érzés volt a nézőtérről tátott szájjal bámulni a színészeket. Egy gyerekkorában látott Ahogy tetszik előadás nyomán határozta el, hogy ezt a hivatást választja, és később az első, színpadi szerepeit is Shakespeare-darabokban kapta. „A szüleim vittek el a színházba, és amikor rádöbbentem, hogy színésznek lenni igazi, felnőtt foglalkozás, azonnal eldöntöttem, én is ezt akarom majd csinálni“ – emlékszik vissza. A pályája nem volt mindig zökkenőmentes, mikor egyszer fél évig munka nélkül maradt, még az is megforult a fejében, hogy hátat fordít az egésznek, de nagy szerencsénkre meggondolta magát. És felfedezte őt az LCTV, majd a Shirley jóvoltából az egész ország megtanulta a nevét.
„Nálam jobban senki nem szeretheti a munkáját, ugyanakkor néha tagadhatatlanul megterhelő érzelmileg. Ha az ember túlságosan sokat foglalkozik egy-egy karakter felépítésével, hajlamos lesz elfelejteni, hogy mégicsak egy képzeletbeli figuráról van szó“ – vallja be a 34 éves színész, aki dél-londoni otthonában tartja magát a régi mondáshoz: az én házam az én váram. Afféle magányos farkasként jellemzi önmagát, aki ha teheti, hétvégenként hazamegy a szüleihez, még vár a családalapítással („látom a kollégáimon, milyen nehezen egyeztetik össze a munkájukkal“), esténként futni jár a közeli parkba, és bár a külseje alapján senki nem tételezné fel róla, de egykettőre helyrehozza a csöpögő csapot és rekordidő alatt összeszereli az IKEA-polcokat. Egy szó mint száz, valódi szerény, megbízható vidéki fiú. De mi lesz így a nagy szerepekkel?
„A Shirley sikere nyomán már kaptam néhány szívdobogtató ajánlatot, de még semmi sem biztos. A nagy álmom egyébként az, hogy egyszer eljátszhassam IV. Edward király szerepét, de nem Shakespeare drámájában, hanem úgy, ahogyan én látom“ – vallja be. A York-házból származó Plantagenet-uralkodóhoz, mondhatni, személyes szálak fűzik, hiszen az évnek ugyanazon a napján született, mint amelyiken anno a király meghalt, és még a keresztnevét is őutána kapta. Igen ám, de attól nem fél, hogy ezekkel a történelmi szerepekkel beskatulyázzák? „Ha így történne, az csak az én hibám lenne, hiszen én mondok igent a felkérésekre, de nem félek. Ráadásul kimondottan szeretek történelmi filmekben játszani!“ Nagyszerű, mert mi meg kimondottan szeretjük ilyen szerepekben látni!
Amanda Clash
FILMOGRÁFIA
Színész:
1. Ivanhoe – gyártás alatt, 2009 (TV-sorozat, 13 epizód) – Sir Brian de Bois-Guilbert
2. Fleming klinika, 2007-2009 (TV-sorozat, 12 epizód) – dr. Jason West
3. Sherlock Holmes: Az öt narancsmag, 2007 (TV) – John Openshaw
4. A francia kalóz (Frenchman’s Creek), 2007 (TV-sorozat, 4 epizód) – Jean-Benoit Aubéry
5. Gyere hozzám feleségül! 2006 (TV) – Willy King
6. Nincs visszaút, 2006 (TV) – Garros őrnagy
7. Shirley, 2005 (TV-sorozat, 4 epizód) – Robert Moore
8. Tiziano szerelmei, 2004 (TV-sorozat, 6 epizód) – a fiatal Tiziano
9. A pálya szélén, 2003 (TV) – Michael
10. Urak és szolgák, 2002 (TV-sorozat, 4 epizód) – Sir Walter Farleigh
11. A Bronte-rejtély, 2001 (TV) – Branwell Bront_
12. A soha vissza nem térő alkalom, 2000 (TV) – John
13. III. Richárd, 1999 (TV) – Richárd, York hercege
14. Kihűlt vágyak, 1999 (TV) – Philip
15. A canterville-i kísértet, 1998 (TV) – Cecil
Saját maga:
1. A Brit-szigetek öröksége (Blood of the Isles), 2008 (TV-sorozat) – narrátor
2. Oscar Wilde meséi, 2007 (TV-sorozat) – mesélő
3. Mindörökké Yeats, 2006 (TV) – narrátor
4. Jöjj, élj velem – John Donne versei, 2005 (TV) – versmondó